Mányoki Ádám: Ráday Pál (részlet) – Ráday Gyűjtemény tulajdona
Ráday I. Pál – a Ráday Könyvtár alapját képző családi könyvtár alapítója – egy protestáns köznemesi családba született 1677-ben. Losoncon, Selmecbányán és Körmöcbányán tanult. Ügyesnek, okosnak és hűségesnek írták le.
Joggyakorlaton Kajali Pál Nógrád és egyszersmind Hont megyei jegyzőnél volt. Itt figyelt fel rá gróf Forgách Simon az akkor húsz éves Pálra, akit 1697-ben titoknokává választotta. Később őrmesteri rangot kapott és több hadjáratban is részt vett. Később pedig átvette Nógrád megye jegyzői pozícióját Kajali Páltól. 1705-ben, két év jegyesség után feleségül vette Kajali Pál lányát, Kajali Klárát, akiben igazi társra talált.
Karrierje meredeken ívelt felfelé. II. Rákóczi Ferencnek titoknoka és kancellárja lett, majd nélkülözhetetlen jobbkezévé vált. Ő fogalmazta a szabadságharc elindulását meghatározó híres kiáltványt (Recrudescunt inclitae gentis Hungariae vulnera…, azaz Ismét kiújulnak a jeles magyar nemzet sebei…) és az első magyarországi hírlap, a Mercurius Veridictus szerkesztője és egyik írója is volt.
A politikai írások mellett azonban megmutatta a hívő ember mély érzéseit is. Az ő tollából származik több, a ma használatban lévő Református Énekeskönyvben szereplő ének is, amelyek Lelki-hodulas, Avagy Az igaz Keresztényhez illő buzgó imádságok című művében jelentek meg.
A szabadságharc bukását követően elfogadva a Habsburg amnesztiát Magyarországon maradt. 1711 után a magyar református egyház főgondnoka, majd 1712-től Nógrád megye országgyűlési követe lett. Ideje nagy részét a református egyház támogatására szánta. Politikai pályafutása mellett ekkor kezdett igazán a könyvek gyűjtésébe. A becslések szerint könyvtára 200-300 kötet között lehetett, amelyben a korban kiemelkedő mennyiségben voltak magyar nyelvű művek is. 1733-ban hunyt el. Két felnőtt kort megért gyermeke Ráday I. Gedeon és Ráday Eszter örökölték irodalom és könyvgyűjtő szeretetét.
forrás: BORVÖLGYI Györgyi. Ráday Pál (1677–1733) könyvtára. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, 2004.
A FESTŐRŐL
Mányoki Ádám (1673 – 1757)
Mányoki Ádám korának legjelentősebb magyar portréfestője volt. Gyermek és tanulóéveiről csak keveset tudni. J. A. Doelfel hadbíró-tábornok nevelt fia volt. Életében számtalan európai fejedelmi udvarban megfordult. Többször járt Magyarországon is. 1707-től II. Rákóczi Ferenc udvari festője. A megbízások visszaesése miatt kénytelen elhagyni az országot, de még egyszer 1724-ben visszatér, főleg azért, hogy megpróbálja visszaszerezni családja volt birtokait – amiért éveken át küzd, sikertelenül.
A Ráday családdal hosszú és szívélyes barátság kötötte össze. A Rákóczi-szabadságharc idején teljesít időnként megbízásokat Ráday Pálnak, később elkészíti a családtagok portréit és elkíséri Ráday I. Gedeont külföldi tanulmányútjára is.
forrás: Európa fejedelmi udvaraiban : Mányoki Ádám egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei : kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, 2003. március 14 – augusztus 24 [a katalógust szerk. Buzási Enikő] .- Budapest : MNG, 2003.